4. fejezet Tom

Sziasztok, sajnálom, hogy szinte 3 hónapja hoztam az utolsó részt :/ Nincs indokom, egyszerűen nem jött az ihlet. Igyekszem most már rendszeresen írni :) Jó olvasást!

Láttam Sky-on, hogy nem nagyon díjazza a csókos ötletemet. De mit mondhatnék? Eszméletlen dögösen nézett ki az utcai lámpák gyér fényében, ahogy velem ordítozott, és bevallom tetszett, hogy ilyen érzelmi reakciót hoztam ki belőle.

Pár centit közeledtem felé, majd meggondolva magam megálltam. Hülyeség, nincs kedvem ehhez. Egy autó pont úgy időzítette a parkolást mellettünk, mintha ő zavart volna meg a "nagy" tervemben. Jobbra fordítottam a fejemet, egy Aston Martin One-77-t pillantottam meg. Fő, hogy feltűnésmentes. Seggfej. Még jó, hogy időre értünk ide. Máskülönben elég nagy szarban lennék. Az órámra pillantottam, egy percet sem késett.

A kocsi jobb ajtaja kivágódott és egy magas, vállas ember szállt ki belőle. Mozdulataiból sütött a felsőbbrendűség és a lenézés. Megkerülte a kocsit és kinyitotta a bal ajtót. Nála egy fejjel alacsonyabb, átlagos férfi lépett ki a betonra. Átlagosnak mondható a drága órája, a méregdrága öltönye és a márkás bőrcipője mellett. Borostás arcáról leolvasható volt a közöny és az undor. Vékony szemöldöke alatt mélyen ülő szemek pillantottak rám. Sokszor láttam már ezeket a karikás szemeket szinte lángolni a dühtől. Nagyon reméltem, hogy most is csak a szokásos rideg viselkedési formuláit fogja alkalmazni. Én odaadom a pénzt és ő a kedvétől függően megdob pár száz fonttal. Ahogy az arcán próbáltam kiigazodni, hogy mire számítsak , Skyler mellettem a karját összefonta a mellkasa előtt és kérdőn, csodálkozóan nézett rám, majd a két férfira, akik még mindig 3-4 méterre álltak tőlünk és várták, hogy én tegyem meg az első lépést.

Biccentettem egyet feléjük, majd a kocsihoz mentem, kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, és az ülés alá nyúltam. Egy vastag pénzköteget vettem ki alóla, kimásztam, majd becsaptam az ajtót.

Skyler-t figyelik. Nem akarom ezt. Visszasiettem hozzájuk és az alacsony férfi elé álltam. Mellette karnyújtásnyira állt a testőrének mondható unokaöccse. Felé nyújtottam a köteg pénzt.

-1560 font, pontosan - mondtam. A férfi fejét kicsit hátrahajtva felnézett rám. Hunyorogva, szemöldökét enyhén ráncolva, elismerően. 

-3 hét alatt? Nem rossz Tom- és elvette a kezemből a pénzt. - Drágábban adtad?

- Csak akiről tudtam, hogy drágán is megveszi - villantottam egy sunyi, tartózkodó félmosolyt.

- Ezért vagy az egyik kedvenc emberem - orrát felhúzta és egy gyors lélegzetvételt hallatott, ami inkább olyan gondolatokat ébresztett az emberben, hogy nincsen nála zsebkendő, minthogy egyszerűen csak elégedett. Legalábbis most ez azt jelentette. - Menj a kocsi csomagtartójához Iron-nal. - utasított, miközben nem rám, hanem a hátam mögé nézett. Tudtam, hogy Sky-t figyeli. Nagyon reméltem, hogy nem kapok újabb munkakört. 

Biccentettem és a  kocsihoz mentem. Iron leguggolt és a kipufogó mellé nyúlt. Egy csinos csomag tablettát vett elő, majd még egy zacskót. De abban nem tabletták voltak. Az izomkolosszus a kezembe nyomta az eladnivalót és visszaterelt a főnökhöz.

- Ide figyelj. Ebben van vagy 500 tabletta. Darabja 15 font, érted? - bólintottam. Ezeknek is emelte az árát. kíváncsi lennék, miért. - Ez meg új cucc. Legalábbis a mi piacunkon. - vagyis azt akarta mondani, hogy az Ő piacán. - Ennek 45 font grammja. - leesett az állam. Hogy mennyi? A zacskó legalább volt fél kiló.

Hüvelykujjamat lágyan belenyomtam a fehér porral teli csomagba.

- Még is mi ez? Heroin? - nevettem. De ők nem nevettek és ez számomra baljósnak bizonyult. NA, NE.

- Add el az egészet július végéig. Szeptemberben találkozunk, Tom - és szándékosan odamondta a nevemet a mondat végére, hogy nyomatékosítsa magát, hogy bármilyen úton, de találkozni fogunk. Akkor is, ha én eltűnök a városból és Hollandiában találnak rám Amszterdamtól 34 km-re. 

- És bízok benned - mondta megtorpanva, így félig szállt csak be a kocsiba. Jobb karja a tetőn pihent, a bal pedig a kocsiajtó tetején. - Szóval ne bazd el - és ismét majdnem beszállt, amikor még visszafordult, mint akinek van egy olyan kérdése, amire nincs jó válasz. - Mit mondtál, ő kicsoda...? - Skyler felé nézett, én pedig hátrafordultam, bár nem tudom miért. Nyilván tudtam, hogy róla beszél.

-A barátnőm. 

- Neve is van? - türelmetlenkedett.

- Skyler - mondta a lány a hátam mögött, teljes magabiztossággal. Ezt nem kellett volna.

- Üdvözletem Skyler - emelte meg a férfi a bal kezével a nem létező kalapját. - Még találkozunk.

Remélem, soha többet nem látod.

- Viszlát, Tom- megint eljátszotta a "majdnem beülök és elmegyek végre" játékot. De nem. Megint visszafordult felém. Kezében egy köteg pénzzel. - 760, oszd be. – Majd felém dobta és én elkaptam.

- Kösz – mondtam minden hála nélkül, ő becsapta maga mögött az ajtót és már ott sem voltak. Hallgattuk a kocsi hangját, ahogy távolodik, majd egy hatalmas fékcsikorgást, amint elkanyarodik valahol messze. Egy másodperc nem telt el aközött, hogy a kocsit már nem hallottuk és aközött, hogy Sky mellém lépett.

- Szóval díler vagy – mondta, kezét mellkasa előtt összekulcsolta, fázott. De túlságosan érzéketlen voltam ahhoz, hogy foglalkozzam vele. – És még a barátnőd is vagyok.

- Ja – válaszoltam. A pénzt forgattam a kezemben és nem értettem ezt a nagylelkű fizetséget. Eddig sosem kaptam ennyit. Talán a heroin miatt kaptam, biztatónak? – Így egyszerűbb volt elrendezni.  Most te mondj valami sötét dolgot magadról, hogy kvittek legyünk.

Hallgatott, nem mondott semmit. Csak álltunk az út közepén, egymás mellett és összeért a felkarunk. Hallgattuk az éjszaka hangjait, a halkan susogó nyári szelet, az autók távoli moraját és a ...  kurva szúnyogok zümmögését. Baszki, pedig most költői akartam lenni.

A bal felkaromra csaptam, éppen abban a pillanatban, amikor észrevettük, hogy jön egy kocsi balról, megcsípett egy kis vérszívó. Az út bal széle felé hátráltunk és beszálltunk a kocsiba. Szokatlan érzés volt, hogy az autóban egy nő ül a balomon.

- Vagy ne mondj semmit – elővettem a telefonom, hogy megnézzem, mennyi az idő. Fél kettő múlt 4 perccel. . – Mi legyen? – néztem rá. A karjait még mindig a melle alatt tartotta, csak kicsit lazábban. Ez már nem a ”fázom, vedd már észre” testbeszéde volt. Ahogy a vállait tartotta, úgy vettem észre, mintha valami fájó dolog jutott volna eszébe.

- Haza vinnél? – kérdezte. Az elmúlt fél órában nem nagyon hallottam a hangját. És most jó volt, hogy megint beszélt. Nem mintha annyira érdekelt volna. Csak az a helyzet, hogy pár órája ismertem, és már most szép sztorink volt egymással.

- Aha – megmondta a címet, és örültem, hogy nem kell hozzá elővennem a telefonom, hogy beüssem a GPS-be. Nem messze volt a diszkótól, ahol találkoztunk.

Már nem messze voltunk, amikor a telefonom hangosan megszólalt:

„Önnek új szöveges üzenete, SMSe ÉRKEZETT” Üvöltötte a férfihang a végét. Sky megijedt a hirtelen ordibálás miatt és összerándulva felém kapta a fejét.

Andy írt.

            Haza ne gyere, itt vannak.